Anyának és Nőnek lenni egyszerre

Életem egyik legjobb kihívása ( a gyereknevelésen túl), hogy harmóniában legyek az összes szerepemmel.

Hazugság lenne azt állítanom, hogy egyáltalán nem akarok egy elképesztően vonzó nőci, példát mutató anya, és karrierben kiteljesedő, önmagamat megvalósító ember lenni.

Dehogynem akarok. Csak ez borzasztóan nehéz.

Anya vagyok, Nő vagyok, feleség vagyok, dolgozó, kreatív ember vagyok.

Annyi -féle szerepkörre kell fókuszálnunk nekünk nőknek (nem csak nőknek, de a cikk most rólunk szól), hogy számomra például tényleg hatalmas kihívás ezeknek az irányítása, megélése.

Amikor anya lettem úgy gondoltam, hogy teljesen normális, ha egy váratlan, vagy megtervezett élethelyzet miatt, az egyéb megszokott szerepek kicsit háttérbe kerülnek egy időre.

Ezt egyébként most így gondolom, és így tartom jónak.

Ugyanakkor hosszabb távon szerintem fontos, hogy előássuk régebbi szerepeinket, hiszen azok is mi vagyunk, és megteremtsünk egy kielégítő egyensúlyt közöttük.

Úgy érzem, nőnek lenni a mai világban elképesztően összetett feladat. Nincs csak egyetlen egy szerep, mint régen. Dolgozunk, karriert építünk, párt választunk, megteremtjük az otthon melegét, összetartjuk a családot, gyermeket szülünk – és nevelünk, élettársak, feleségek vagyunk. Mindezt úgy, hogy mindemellett még nők is vagyunk. Ennyi mindent kézben tartani, megfelelni mindenhol, nem könnyű.

Számomra, mint nőnek, nem kétséges, hogy a legnagyobb érzelmi biztonságot, és stabilitást a párkapcsolat, és a családom adja. Én vagyok a család lelke. Nagy felelősség.

Miután megszületett Máté, teljes mértékben úgy gondoltam, és éreztem, hogy a női szerepem az anyasággal vált teljessé. Abban a pillanatban, hogy Máté világra jött, megszülettem én is, mint anya. Egészen fura átmenetet véltem felfedezni a lányságból, a nőiségből, az anyaságba.

Muszáj azonban szem előtt tartanunk a tényt, hogy az anyasággal járó megannyi feladat, a gyermek ellátása miatt sokkal nagyobb munkát kell belefektetnünk abba, hogy a felszínen tartsuk női mivoltunkat is.

Szülés után a belső prioritásunk a gyermek felé fordul, minden mást háttérbe szorítva. Ez természetes reakció, hiszen egy apró gyermek, nem túlzás, de a nap huszonnégy órájában igényel minket.

Sok anyukával beszélgettem az elmúlt hetekben. Vannak közöttük friss anyukák, és olyanok is, akiknek már egy-kettő-három, vagy több éves a gyermekük. Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb anyuka, gyermeke viszonylagos önállósodása után tudja helyreállítani a fentebb említett egyensúlyt.

Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban?

Jómagam hajlamos voltam az első évben megfeledkezni arról, hogy azért mert anya vagyok még nem szűntem meg nőnek lenni, nem szűntem meg kreatív, dolgozó léleknek lenni. Furcsa pedig ezekre nekem óriási szükségem van. A lelkemnek, az agyamnak. Hogy ne csak gügyögjek, és kinyúlt mackóban rohanjak a gyerek után talpig összekenve, mami kontyban. De valahogy mégis feledésbe merült.

Aztán kezdtem magam egyre kényelmetlenebbül érezni. Rájöttem, hogy muszáj tudatosan visszaépítenem magam, és ahogy Máté nőtt úgy lett nekem is egyre több időm magamra. Most nem egy hosszú hétvégére gondolok valami wellness szállodában, hanem kis apróságokra. Alvásidőben egy kis lazulás a kádban, egy otthoni arcmaszk felrakása miközben a teraszon élvezem a napsütést, és nem foglalkozom semmivel. Vagy egy pohár bor (nem szoptattam) este, és egy kis sorozat miután letettem a kicsit.

Aztán idővel ezek a lopott kis énidők egyre hosszabbra nyúltak, és a munkámra is egyre több időt tudtam áldozni, de ehhez az is kellett, hogy apa is kivegye a részét a teendőkből. Egy idő után már összejött egy-egy barátnős este is, vacsi, iszogatás, és végül odáig is eljutottunk, hogy egész napra otthon tudtam őket hagyni.

Szerintem fontos, hogy ne fosszam meg a páromat attól, hogy továbbra is felnézhessen rám, mint nőre. Illetve az sem egy elhanyagolható tény, hogy ha én nem tudok számomra kielégítő forrásokból töltekezni, akkor egy idő után nem lesz mit adnom a környezetemnek, a gyermeknek, a páromnak. Leharcolt leszek, fáradt, ideges, türelmetlen. Ez senkinek sem jó.

Sokszor látom, tapasztalom, hogy ez a megfelelés nagyon sok nőre nyomásként helyezkedik, hogy anyai énjük mellett jó nőnek is kell lenniük. Ez igaz is meg nem is. Abban az esetben igaz, ha te saját magad érzed úgy, hogy szükséged van más szerepre is, és nem csak a social media világában látott hamis képek tömkelege a szuper anyucikról keltik fel benned a bűntudatot, a hogy nézek már ki hozzá képest című gondolatokat. Ne érts félre. Nem azt mondom, hogy igénytelen légy, de ne mások nyomására tegyél dolgokat. Csakis magad miatt.

Én ahhoz, hogy újra nőnek érezzem magam azon túl, hogy fejben elkezdtem rendszerezni a dolgaimat, el kellett fogadnom magam újra. Hiszen egy várandósság, egy szülés után a test megváltozik. Kinek minimálisan, kinek drasztikusan. Ez egy tény. Foglalkozni kell vele, de nyilván nem ez lesz az első fontos feladatod, válladon egy síró csecsemővel. Csak szépen fokozatosan. Persze tehetsz a plusz kilók ellen, de jó nőnek lenni nem annyiból áll, hogy hatvan centi a derekad, kilencven a melled, és a csípőd, és ötven kiló vagy. Jó nőnek érezni magad mindig egy belső állapot. Persze, erősíti ezt a kisugárzást egy jó ruha, egy szép hajkorona, de ahogy mondani szokták, hiába kötsz valamire masnit, ha belül nincs rend.

Tehát az első lépés az elfogadás. Köss békét magaddal, a testeddel, és nagyon kérlek ne ostorozd magad. Kilenc hónapon keresztül egy másik testet tartottál életben, akit aztán nagy fájdalmak közepette világra hoztál. Csodálatos amit véghez vittél, adj magadnak időt.

Ezután jöhetnek a pozitív gondolatok. Megfigyelted már, hogy napközben milyen gondolataid vannak magadról? Mondjuk amikor felveszed azt a farmert, vagy szoknyát. Vagy amikor a tükör előtt fésülködsz. Általában negatív, igaz? Mi lenne, ha ezt most megfordítanád, és tudatosan fókuszálnál arra, mi tetszik magadon. Hidd el, az önmagadra fordított figyelem megváltoztatása, a gondolataidat is megváltoztatja.

Az anyaság, és a nőiesség nem ellentétesek. Nem zárják ki egymást. Ha úgy érzed itt az idő újra felvenni a fonalat, most már egy édes kis lurkó társaságában, akkor kezd apró dolgokkal. Egy pár perces smink. Gyors hajmosás. Egy csinos, de mégis sportos szabadidőruha, amiben kúszhatsz mászhatsz a gyerek után. Este egy lazító levendulás fürdő. Lehet, hogy bealszol majd a fáradtságtól, de hidd el, hogy jól fog esni egy kis kényeztetés. Ha apuka eddig nem segített, vagy nem kértél segítséget, akkor itt az ideje ezt is bevezetni, és irány a kozmetikus, műkörmös. Csacsogás a barátnőkkel. Vagy egy frissítő masszázs. A lehetőségek végtelenek.

Gondolj csak bele. Gyermekednek csak akkor tudsz megfelelő példát mutatni a női létről, ha te magad is nőként kezeled magad, ha egységben vagytok a pároddal, ha az anyai szerepen túl a női énedet is megtudod mutatni, ha időt, energiát fordítasz magadra, és a megfelelő szerepekben ki is tudsz teljesedni. 

Tudom nem könnyű, de nem kell rohanni sehova. Megérdemled a jót, a szépet. Ne tagadd meg magadtól azért mert anya lettél. Töltődj fel időnként. Nem leszel ezért szar anya.

Ajánlott bejegyzések