A fejlődésben lévő gyermeknek az anyukája mellett az apukájára is szüksége van.
Régebben az apukák csak a gyermekek fél éves kora körül kezdtek el gyermekükkel foglalkozni. Ez részben azért volt, mert régen így volt szokás, részben pedig az apukák felé a gyermekek reakciói jelentősen eltértek az anya felé mutatottakhoz képest. Az apai jelenlét nagyon nagy kihatással van a gyerek későbbi szociális életére, a majdani iskolai osztályzataira, és a felnőttként elért sikereire is.
Hosszú ideje már, hogy a társadalmi és gazdasági változások következtében jelentősen átalakultak a családi szerepek, így az apa szerepe is megváltozott a gyermekek nevelése során. Ma már egyáltalán nem lepődünk meg azon, ha az apuka marad otthon a kisbabával míg anyuka visszatér a munkájához, hogy ő viszi a gyermeket a gyerekorvoshoz, vagy ő vásárol neki pelenkát, élelmiszert.
Széles körben hallunk manapság „apás szülésekről” is, és az apukák egy része már az első ultrahang felvétel után bekapcsolódik gyermekük gondozásába. Az apa az anyához hasonlóan érzékenyen fogja fel a gyermek jelzéseit, de másképpen reagál rájuk. Az apák általában más jellegű játékokat alkalmaznak. Birkóznak velük, fociznak, katonásat játszanak, magasba dobálják őket. Ez a gyermek érzelmi fejlődésében jelentős szerepet tölt be, mert ezek a játékok magasabb aktivációs szintet eredményeznek. Ha azonban az apa a gyermekkel való kapcsolata kimerül a játékban, akkor ez csak egy különleges, ritka helyzetként rögzül a gyermekben. A gyermekek első három évében az apai minta látványa, elsajátítása nagyon fontos.
A kiegyensúlyozott apa-gyermek kapcsolat feltétele, hogy az apa rendszeresen vegyen részt, a gyermeket érintő gondozási és egyéb feladatokban. Egy jól működő családban a gyermekkel történő foglalkozásban, és kommunikációban az anya és az apa bár nem ugyanazt csinálják, és nem ugyanúgy végzik a dolgukat, mégis harmonikusan kiegészítik egymást.
Életünk első percétől kezdve egészen három éves korunkig, anyukánké a főszerep. Hozzájuk kötődünk először, és a legjobban. Az apukák szerepe ebben az igen szenzitív időszakban (nem csak) az, hogy segítő kezet nyújtson gyermekének az édesanyjáról történő leválás során. Ennek a segítségnyújtásnak azért van fontos szerepe, mert a gyermekben ezzel is erősíthetjük, hogy önállósága rendesen kialakuljon. Ugyanakkor ez az apukákra is nagyon jó hatással van, hiszen megerősíti őket abban, hogy ők is fontosak, rájuk is szükség van.
Fontos példaképek az apukák. Nem csak a kisfiúknak, hanem a kislányoknak is. Ha a kisgyermek azt látja az apukájától, hogy kedvesen, szeretetteljesen, tisztelettudóan, partnerként bánik a környezetében lévő nőkkel, az anyukájával, nagymamájával, vagy éppen ellenkezőleg, lekezelően, agresszíven, megalázkodóan, akkor a gyermek tudat alatt ezt a viselkedés formát fogja beleépíteni a személyiségébe, és az ellenkező nem irányába ugyanígy fog megnyilvánulni.
Nem véletlenül mondják neves pszichológusok, hogy a kislányoknak meg kell élniük apukájukkal azt a bizonyos királylány korszakot. Ha apuka megfelelően bánik a nőkkel, akkor a kislányának tartást, önbecsülést, önbizalmat fog tanítani anélkül, hogy egy szót is mesélne neki erről. Felnőve ezek a kislányok kevésbé lesznek kapcsolatfüggők, önbizalmuk, és önbecsülésük által megfelelő partnert fognak maguknak választani, és munkájukban is nagyobb sikereket fognak elérni.
A kisfiúk már egészen korán elkezdik az apukájukat utánozni. Kíváncsi kis tekintetükkel, apró szenzoraikkal nem direkt módon, de megfigyelik apukájuk beszédstílusát, mimikáját, gesztikulációit, sőt még azt is, hogyan jár, ül, milyen a testtartása. Később ebből fejlődik ki a fiú gyermekek kedves, elegáns, udvarias, vagy éppen kimértséget, lekezelést tükröző viselkedése másokkal szemben.
Nagyon sok érv szól a mellett, hogy miért érdemes az apukákat is belevonni már a kezdetektől a babavárásba, és a későbbi gondozási folyamatokba is.
A megfelelő példakép kialakulása az egyik legfontosabb érv szerintem, de ahhoz hogy valaki jó apuka lehessen, nem elegendő csak a példakép megléte. A minőségi, tartalmas időtöltés apa és gyermeke között, a szórakozás, az önfeledt játék megélése is ugyanilyen fontos.
