A meddőség egy igen nagy lelki megpróbáltatással járó élethelyzet. Azért nem azt írtam, hogy betegség, mert a meddőség nem betegség. Nem a meddőség a betegség, hanem az a testi, lelki elváltozás, aminek a végálommása a meddőség. Egy állapot, melyen az esetek többségében lehet változtatni. Persze nem minden esetben sajnos.
Sokszor ez a folyamat hosszú. Akár évekig is eltarthat, és ez idő alatt lelkileg, testileg, szellemileg jelentős átformálódáson megyünk keresztül.
Neked, aki talán éppen egy utolsó szalmaszálat keresel kínodban, vagy csak most kezdtél el puhatolózni a témában – írom, hogy jó helyen jársz. Ez az oldal ezzel a témával is foglalkozik.
Tudom, hogy min mész most keresztül. Mit érzel, mitől félsz, milyen gondolatok kavarognak a fejedben. Tudom, hogy egyik pillanatban csalódott vagy, és legszívesebben a pokolba kívánnád magadat az egésszel együtt. Aztán a következőben pedig reményekkel teletűzdelve loholsz a következő ciklusod végéig.
Aztán amikor századjára is arcul csap a valóság, és kezdődik minden elölről, elkeseredett vagy, és dühös. Mindenhol várandós anyukákat látsz, a reklámok tele vannak cukibbnál cukibb gyerekekkel, majdhogynem az összes kolléganőd pocakos. Kifutnál még a világból is szomorúságodban. Tudom.
Letargia, depresszió, motiválatlanság, tehetetlenség, nagyon nagy mélységek jellemzik ezt a periódust.
Ez az időszak egy kegyetlen érzelmi hullámvasút. Próbára tesz testileg, és lelkileg egyaránt. Próbára teszi a párkapcsolatokat, barátságokat. Baromi nehéz minden alkalommal felállni, és elfogadni, oké egy újabb vereség, de a háborúnak még koránt sincs vége.
Nem adod fel. Újabb erőket mozgósítasz. Magad sem tudod honnan jön a plusz erő, de kisajtolod magadból.
És tudod mit? Sokkal erősebb és kitartóbb vagy, mint gondolnád! Nincs mese. Bírnod kell a pofonokat, és újra meg újra fel kell állnod! Talpon kell maradnod, menned kell utána!
Nagyon sok erőre, és kitartásra lesz szükséged, szükségetek. Mert ez egy közös harc, közös cél. Hidd el, hogy a párod is ugyanúgy szenved, mint Te, csak neki gyerekként azt tanították, hogy a fiúk nem sírnak. Valójában ők is sírnak, szenvednek legbelül.
A végén minden fájdalom, küzdés, és sírás kifizetődik.
